Búcsúzunk az érettségizőktől

Kedves Végzős Diákok!

A ballagás a végzősök számára az az ünnep, melyben egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú, az útnak indulás és az új iránti kíváncsiság, magában a vonulásban a véges végtelenség és a megérkezés reménye.

A világ megváltozott körülöttünk, új szokásokat más lehetőségeket kényszerítve ránk, így a személyes búcsú nem adatott meg számotokra úgy, ahogy sok-sok előző generációnak. Egy hagyományos tanévben ezekben  az órákban, percekben már lázas készülődés jellemzi az iskolát, alsóbb éves társaitok feldíszítik számotokra termeiteket, elköszönve tőletek, lezárva a közösen eltöltött időszakot. Lassan megszólal az utolsó csengő, és elindulunk. Elindulunk, ballagunk, emlékezünk azokra a közös élményekre, mely összeköt és örökre meghatározó lesz, miközben egy csöppnyi szomorúság és egy csöppnyi öröm keveredik a lelkekbe.

 A jelképes séta ma elmarad, az elindulás nem. A kezdet most kicsit nehezebb, de tanáraitokkal igyekeztünk mindent elkövetni annak érdekében, hogy az akadályokat sikeresen vegyétek, az elsőt már hétfőn. A próbatételek pedig nemcsak nevelnek, - ahogy Müller Péter írja - de erősebbé is tesznek. Hiszem, hogy az élet mérlegének serpenyői végül kiegyenlítődnek, amit elvett, azt egyszer vissza fogja adni. Az elmúlt hónapok „online világában” - ha megpróbálunk mindenben valami jót is keresni - az önállóságot találhatod. Önállóbbá kellett válnod céljaid elérése érdekében, jobban magadra voltál utalva a problémák megoldása során, talán kicsit jobban megismerted önmagad, ami hasznos lehet későbbi egyetemi tanulmányaid során.

Ha gondolatban most végig „ballagtok” az iskola falai között a számos emlék felidézése során tanáraitok, társaitok mellett gondoljatok mindazokra is, akik segítettek, biztattak, bátorítottak benneteket az elmúlt években.  A szüleitekre, családotokra. Köszönjétek meg nekik a sok törődést, biztatást, aggodalmat, hiszen tőlük kapátok azt, amit senki mástól nem kaphattok: az életeteket, nélkülük nem juthattatok volna idáig.

Az elmúlt időszak, új szokásokra kényszerített, sok mindent elvett, de van, ami megmaradt. A család mellett a legjelentősebb, amibe kapaszkodni lehet a barátság. A barátságok, melyek a Közgében eltöltött éveken során köttettek, elkísérnek további utadon, és képesek lesznek arra, még ha olykor talán hosszú évekig sem találkoztok, hogy önzetlenül segítsenek át legnehezebb pillanatokon.

Kedves Ballagó Diákok!

Kívánom, hogy a hétfőn kezdődő vizsgákat sikerüljön a magaddal szemben támasztott elvárásoknak megfelelően teljesíteni! Köszönöm tanáraitok nevében is a közösen eltöltött éveket, hogy személyiségetekkel, aktivitásotokkal együtt formálhattuk iskolánk életét, hagyományait! Végezetül Váci Mihály soraival búcsúzom Tőletek:

„Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket - tudni kell!”

Paláncz György
igazgató